Mese mondóka újratöltve

Egyszer volt, vol nem volt, élt egyszer egy szegény legény akit úgy hívtak hogy Istipisti. Egy nap elhatározta hogy életét a gonosz elleni harcnak szenteli ezért beiratkozott egy OKJ-s ördögűző tanfolyamra. Tehát felült a metróra hogy odaérjen az első tanítási napra, amikor...

Rájött, hogy rossz metróra szállt, mert a 4-es metró még nem készült el így 3 óra várakozás után, kiszállt a kiállítótt metróvagonból.

Úgy döntött ehelyett, hogy inkább elmegy Scooter-koncertre.

Miközben gyalogolt a Jégpálya felé bele botlott egy Emos csoportba és felrugdalta őket.

Aztán abban a minutumban belévágott a lelkifurdalás, így térden állva egyesével kért bocsánatot az emosoktól, s illedelmesen megkérte őket, hogy bosszúból ők is rugdossák meg egy kicsit.

Az emosok jól helyben hagyták Istipistit, és tova álltak, ám akkor a csatornából előbukkant, Badperiod Dávid és azt mondta:

- Senki se bánthatja, a Scooter koncert partnerem!!!!!
- Káme Háme és olyan lelkiletargiába küldte az emosokat, hogy nyomban bele haltak a depresszióba.

Aztán Isti és Dávid az intermezzo után folytatták útjukat a koncertre de rájöttek hogy csak a jövő héten lesz ezért úgy határoztak elmennek a templomba imádkozni aaz elesett emósok emlékére. De amikor beléptek a misére, megjelent egy csapat turbános arab és "Jihad" üvültéssel elkezdték kaszabolni a zsolozsmázó öregeket. Erre Isti...

Elmesélte nekik, hogy nincs is valódi ellentét a keresztények és muszlimok között, valamint a jihad se arról szól elsősorban, hogy ártatlanokat mészároljanak le, a két vallás közös gyökerei miatt pedig inkább barátságban kellene élniük és közösen koncentrálni azokra a problémákra amik miatt ilyen vallási ellentétek keletkezhetnek.

Ekkor egy pillanat töredékének szemelvényének ezrelékéig Isti feje fölött fényes glóriát véltek felcsillanni a körülötte állók. Vagy csak a szemük káprázott? Lényeg a lényeg, rövid hatásszünet után a turbános fenegyerekek mély hajlongásokkal kísért, a templomban lévők által aligha érthető nyelvű dicshimnuszba kezdtek, és az erkölcsi tanítás iránti hálájuk jeléül az összes náluk lévő pénzt és aranyékszert Istire tukmálták.
Dávid mindezalatt...

Dávid mindezalatt csendben figyelt. Az események ilyetén alakulása teljesen letaglózta és úgy döntött inkább Istire hagyja a helyzet megoldását.
Isti viszont megörült hogy sikerül elkerülni az erőszakot. A turbánosok lassan elvonultak, az életben maradt kaotikus katolikusok pedig hálálkodva sereglettek hőseink köré. De Isti mindig is zavarban volt az ilyen helyzetekben, ezért gyorsan kereket oldottak. Ám amint kiléptek az utcára, máris újabb veszélyes helyzetbe keveredtek! Egy sötét sikátorból előugrott egy drogos alak, és Badperiod Dávid nyakához szorította a bicskáját!
-Pénzt vagy életet! Nem viccelek! - hangzik a fenyegetés. Isti fejében lázasan pörögnek a gondolatok, hogyan lehetne ezt az újabb veszélyes helyzetet megoldani! Talán mégiscsak jobb lett volna otthonmaradni és yugiózni?

Isti kezdett bepöccenni, hogy mindig is vele szívóznak ezért aztán azt mondta a drogosnak, hogy az életet választja. A rabló erre késével átvágta Badperiod Dávid nyaki artériáját, erre úgy elkezdett ömleni a vér, mint részegből a hányás. Mikor már minden vérben úszott Isti a vér és halál látványától teljesen extázisba esve nekirontott a rablónak és sikamlós masszává zúzta szét, ami után a maradványokban térdig gázolva elkezdett őrült módjára nevetni. MUHAHAHA visszhangozták a komor falak és nem felelt más csak a síri csönd....


Mire ez a gondolat átfutott Isti agyán (és közben megmagyarázhatatlan módon perverz mosoly ült ki az arcára), így szólt (közben azért letörölte a mosolyt az arcáról, hogy hitelesebbnek hangozzék és megpróbálta visszafogni remegését): Ööö... Uram, kérem engedje el barátomat Badperiod Dávidot, szegényt így is folyton lemákolom. Fogadjon el inkább engem túszként. Ezzel lassan elindult a drogos felé... A megzavarodott drogos nem igazán tudta mit tegyen és már majdnem elfogadta az ajánlatot, amikor is megmozdult mögötte egy sötét árny.

Majd a világ elsötétült és egy sötét mindkettejük előtt és egy romos színházban ébredtek.

És aztán véget ért a mesénk, mert Makk Károlynak nem volt elég fantáziája hogy kreatívan folytassa és a szereplők fellázadtak. Mindenki hazament és éltek boldogan amíg meg nem haltak.

Felébredtek a színházban és hazamentek, élték otthon szépen az életüket, azonban valami nem volt rendben. Először csak az olyan apró furcsaságok zavarták őket, hogy más íze volt az ételnek, vagy, hogy állandóan lemakkolták őket egy yugioh nevezetű children's card gameben. Később azonban egyre zavartabb lett minden.

Nem tudták miért, de hirtelen rákaptak a keresztrejtvényfejtésre. A legbosszantóbb viszont az volt, hogy sosem tudták megfejteni amit akarnak, pedig a válasz minden esetben egy név lett volna.
Aztán meg elkezdődtek a rémálmok: éjszakáról-éjszakára mindig azt kellett átélniük, hogy egy poros és sötét színházban vallatják őket és egyre csak azt hajtogatják: mondd a nevet! Válaszolni nem tudtak, így hát a kínok kínjait kellett átélniük. Azonban mikor már épp meghaltak volna a szellemi és fizikai terrortól, rendre felébredtek.


Teltek-múltak a hetek, de a helyzet egyre csak romlott. Valami megmagyarázhatatlan félelem lett úrrá rajtuk, hogy hamarosan meghalnak, hacsak nem jönnek rá valamire. De arról már fogalmuk sem volt, hogy mire is kéne rájönni. Az emberek elkezdtek furán nézni rájuk, követték őket és mindannyian meg akartak tudni valamit. Egy idő után már halálos fenyegetéseket is kaptak.
Akárkihez is fordultak problémájukkal senki nem vette komolyan őket. Olyan volt minden, mintha csak egyedüli valós szereplőként léteznének egy könyv lapjain, a körülöttük lévő emberek csupán csak fantázialények lennének az ő eltorzult világukban.

És akkor eljött a nap, amikor már nem volt többé menekvés: dühöngő őrültek támadtak rájuk, akik szintén egy nevet akartak kiszedni belőlük. Mivel most se tudtak válaszolni lesújtott rájuk egy csapás és elsötétült minden....

Miután magukhoz tértek először csak azt érezték, hogy hihetetlenül gyengék látásuk is homályos volt, egyvalamit azonban tisztán hallottak:
- Úgy néz ki az új kísérleti gyógyszereid nem váltak be. Mit tegyünk most?
- Elég makacsak, úgyhogy áttérünk a B tervre. Ha egy drogok által szimulált valósággal nem tudjuk kiszedni belőlük a választ, akkor kellemetlenebb eszközökhöz kell folyamodnunk. Szerencsére itt senki nem fog hallani titeket...

Egyszer csak valaki a földre fosott egyet

Az ürülék nagy cafatoban folyt le a kárpiton. A gazdája, egy csuklyát viselő szellemalak gonosz vigyorral kacsintott hőseink felé.
-Ezt nektek! Hamarosan a valóság is így fog szétfolyni körülöttetek! De már érzitek, nemde? Nehezetekre esik megkülönböztetni az álmot a valóságtól, az érzéseket az érzelmektől, a terminátorokat a termosztátoktól... Teljesüljön be hát rajtatok Bhaal átka!
Azzal köddé vált. Egyedül a bűzlő szardarabok voltak mementói e jelenésnek. Isti és Dávid nehéz szívvel, és még nehezebb ábrázattal az orrfacsarú bűz miatt összenéztek. Ám ebben a pillanatban...

...a semmiből előlépett Makk és arról kezdte el faggatni hőseinket hogy a szőrös vagy a borotvált csajok jönnek e be nekik jobban.

A válaszuk egyértelműen a szőrös volt. Ott több a kaland, keresztül mehetnek dzsungelharcosként és ott is meg kell harcolni a célukért, nem az az unalmas csupasz becsusszanás.
És ahogy ki mondták ezeket a dolgokat, Bháál átka első próbája be is teljesült, és egy szőrös nő került a szemük elő. A küldetésük adott volt, vajon sikerül e becsusszanni a szőrőn keresztül?

Hőseink nem tudták mitévők legyenek, viszont a korábbi ürülékáradattól, meg hőseinknek a kalandok során igencsak megviselt kinézetétől a szőrös nő olyan rosszul lett, hogy inkább elszaladt. Már éppenhogy fellélegeztek volna (azaz a nagy bűz miatt mégsem) amikor megszólalt az újfent megjelent szellemalak: Ezt jól megúsztátok. Viszont most jön a java. Akarjátok tudni mi az igazság az átokkal, valamint az bedrogozott állapototokban történtekkel kapcsolatban?
A válaszuk természetesen az igen volt.
Erre a szellemalak a következőket mondta: menjetek és....

... és keressétek meg sazbak78-at szaba87 gonosz ikertestvérét, ha megleltétek tudni fogjátok mi a teendő, mondtaja a szallem, s ezzel köddé vált és a marha nagy ködben hőseink az orrokig se láttak, de jött az isteni szikra...

és hirtelen úgy elkezdett fájni az egész testük mint még soha az egész életükben, úgy érezték magukat mintha forrna a vérük, égne a testük és csontjaik darabokra törnének. Nem értették, hogy ezt mért kapták, de aztán eltűnt a köd. Körül néztek, és csak azt látták, hogy minden megnőtt körülöttük a többszörösére, és a szőrös nőt is előttük látták, a ködben ő se tudott sokat haladni de sokkal nagyobb volt. Oda mentek a szőrös nőhöz, és a szőrös lábán az volt kiborotválva: "sazbak78 bennem található". A kérdés csak az volt, hogy akkor hol hatoljanak belé?

Vannak helyzetek, amikor a hősök nem mérlegelnek, így tettek a mi hőseink is. Dávid és Istipisti egymásra nézett, tekintetükben elszántság (és kétségbeesés de az mindegy) lakozott. Dávid lefogta a szőrös nőt, közben Istipisti nekiállt egy bozótvágó késsel leborotválni a nő punciját. Nehéz munka volt de sikerült. Ekkor észrvették hogy feltűnően nagy volt a nő hasa. Felnyitották és megtalálták benne elrejtve Szaba87-et! Aki már alig élt, mert mesterségesen tartották életben ott bent, és ha Istiék nem járnak sikerrel akkor el is pusztult volna.
-Köszönöm hogy megmentettek! - mondta Szaba87 és azzal ő is bekerült a történet main cast memberei közé.
Ekkor ismét megjelent Bhaal csatlósa és megszólalt.
- Látom sikerrel jártatok, de ez csak a kezdet volt. A többi feladat nehezebb lesz. De most kaptok egy szabadnapot hogy kipihenjétek magatokat. - mondta, azzal megint fosott egy nagyot a földre, azzal se szó, se beszéd, eltűnt.
Szaba87 viszont el akart settenkedni gyorsan, mert szívesebben ment volna haza previewkat olvasni mintsem egy őrült feladatait teljesíteni. Megpróbált kimászni az ablakon, de...

a kifosott szarból jött egy hang. Hőseink nem tudták, hogy mi rohadhat ilyen bűzösen, hogy még hangok is jönnek ki belőle. Erre felállt a szar, mármint aki a fosatásban rejtőzőtt.
-Te ugyanúgy nézel ki mint Szaba87, csak szarba vagy - szólalt meg Istipisti.
Összenéztek a hőseink, és tudták h ez Szaba87 gonosz ikertestvére lehetett csak.
-Mit akartok ti kis mügyürik, mindjárt belemártalak titeket is a lébe-mondta rekedt hangon Sazbak78.
-Tudni akarjuk, hogy mi az igazság ezzel az átokkal?
Erre fel Sazbak78 csak nevetett egyet, és így szólalt...

hát azt én se tudom. Viszont ha nem álljátok ki a próbámat ti sem fogjátok, mert menten yugioh kártyává változtatlak titeket. De nem ám kékszemű hósárkánnyá, az túl jó lenne nektek. Egyikőtökből mokey-mokey lesz, a másikból harpie lady a harmadikból pedig exodia bal heréje..ööö akarom mondani bal lába.

Ahhoz pedig, hogy elkerüljétek eme halálnál is rosszabb sorsot nem kell mást tennetek, mint hogy dueleztek velem. Mindenkinek van egy esélye, hogy legyőzzön engem és ha ez sikerül szabadon távozhattok, valamint még azt is megmondom, hogy hol tudtok olcsón sört venni. Sörözés közben pedig lehet még arról is megtudtok valamit, hogy mibe keveredtetek.

Viszont ha egyikőtök sem bír legyőzni, akkor további életeteket kártyaként tölthetitek el. Ki lesz hát az első? Istipisti jelentkezett elsőnek, azonban szokásához híven megint nem figyelt, a misplayeknek pedig meg lett az eredménye és elvesztette a duelt. Sazbak78 felnevetett és ezt mondta: Hogy lássátok komolyan gondolom, át is változtatom kártyává, de ne aggódjatok, ha valamelyikőtök legyőz, az is visszaváltozik akiből kártya lett. Erre pedig Isti át is alakult....

és Mokey-Mokey kártya lett belőle.
-Visszahozlak Istipisti-mondta Dávid- lefogom győzni a bűzt.
Így Dávid belekezdett Sazbak78 elleni küzdelembe, de az irtózatos bűztől nem tudott kellő képpen oda figyelni, sőt a szerencse se az ő oldalán állt ahogy eddig se, és mielőtt még az utolsó életpontjait is elvesztette volna, iylet szólt:
-Megkellett volna húznom a szőrös nőt-mosolyodott el.
És ezzel őt...